Szabó Magda és Én
A napokban volt a színházban a 250. Abigél előadás, amely Szabó Magda születésének századik évfordulójára esett. Ennek kapcsán a Petőfi Irodalmi Múzeumban és a színházban is nyílt egy emlékkiállítás Magda néniről.
Debrecenben Szabó Magda nemrég felavatott szobrával
Számomra is hihetetlen ez a szám, de nem véletlen, hiszen ennek a darabnak mindenhol nagy sikere volt. A bemutató a Thália Színházban volt, aztán bekerült az Operettszínházba és egy ideig vendégeskedett a Magyar Színházban is. 2011-ben játszottuk Sopronban, 2015-ben Szegeden, majd koprodukcióban Székesfehérváron, 2017-ben Fertőrákoson és most három előadás erejéig a debreceni Csokonai Nemzeti Színházban. Ám a számok messze nem tudják kifejezni ennek a darabnak az értékét! Csodálatos az az irodalmi alapanyag, amelyre épült. Számomra az a fantasztikus Magda néni írásaiban, hogy választékos és mégis hétköznapi nyelvezettel végtelenül emberi és szerethető figurákat mutat be. Mindig az emberi sors és személyiség a leghangsúlyosabb. Persze ezeket a sorsokat mindig átmossa az idő. Úgy alkot képet a történelemről, családi tragédiákról, hogy nem tanítani akar csak mesélni. Mesélni az emberről, minden körülmények között. Én ezért szeretem nagyon a műveit!
Az Abigél című musical különösen fontos számomra. Egyrészt azért, mert nagyon szeretem játszani és egy olyan előadás, amelynek „lelke” van. Másrészt azért, mert mindig különleges és izgalmas helyzet, amikor egy ősbemutató részese lehet az ember. Örökké hálás leszek ezért a lehetőségért KERO-nak és Somogyi Szilárdnak! Ott lenni a „formálódás” pillanatainál, nagyon nagy élmény! Máig a fejemben van pár dallam, ami mégse került bele az előadásba. És máig emlékszem a próbára Kocsák Tiborral, amikor megkerestük milyen a jó arány egy leheletnyi gospell és egy kristálytiszta ima stílusjegyeinek használatában. Elfogultság nélkül mondhatom, hogy szerintem a darab legszebb dala lett Zsuzsanna testvér szólója. De hogy emblematikus része, az biztos. Ehhez persze kellett Miklós Tibor érzékeny és szimbólumokkal teli dalszövege is.
Hogy ez mennyire így van, azt az egyik legmeghatóbb „rajongói” ajándékom is érzékelteti. Ha jól emlékszem Elfújta a szél előadás után egy kedves soproni hölgy várt a művészbejárónál, kezében kis ajándékzacskóval. Gratulált és átadta nekem azzal, hogy ha megnézem mi van benne, biztosan tudni fogom miért kaptam. Otthon kibontottam és egy jászolban fekvő kis Jézust találtam benne, egy szívhez szóló képeslappal együtt. Bevallom, hogy elérzékenyültem. Büszke vagyok rá, hogy azonosítanak ezzel a szereppel és arra is, hogy ilyen mély benyomást kelt az emberekben. Persze ez csak részben az én érdemem... de arra a kis részre is nagyon büszke vagyok!
Csonka Andrással (Kőnig tanár úr)
a debreceni Abigél előadás szünetében
És hogy milyen hatása van? Arról van egy másik emlékezetes történetem is a darab kapcsán.
Ez az előadás szerencsére még abban az időben készült, amikor még megjelentek CD formátumban az előadások hanganyagai. Ez az egyetlen Operettes kiadvány, amin énekelek, úgyhogy számomra ezért is különleges! És mint kiderült, vannak így páran ezzel a közönségből is... bár néha meglepő módon. Egy előadás után egy kedves fiatal pár gratulált nekem és elmondták, mennyire szeretik ezt a darabot és hogy mennyit hallgatják a cd-t. De van egy rész, ami különösen nagy népszerűségnek örvend a családban (itt már kezdtem szerényen mosolyogni, hogy nyilván a szóló dalomat fogják kiemelni). Ők azonban a Légiriadó című számot említették meg, mert a kisfiuk kedvenc része az, amikor én azt mondom, hogy „Gyerünk, gyerünk!”. Ezt mindig többször vissza kell tekerniük és meghallgatniuk a kisfiuk kedvéért. Innen is látszik, hogy nem csak egy szóló számmal lehet sikert aratni! :-)
Csodatévő Abigél szobra
a Budapesti Operettszínház előadásában
De Szabó Magda világa nemcsak Abigélen keresztül jelent meg az életemben. Az Álarcosbál című művét az Abigél „előfutáraként” Somogyi Szilárd adaptálta zenés darabbá és Ő is rendezte meg a Petőfi Musical Stúdió növendékeinek. Az akkori előadásban többek között Lukács Anita, Vágó Zsuzsi, Prescsák Zita és Pálfalvy Attila kollégáim is szerepeltek. Aztán jött egy következő generáció, és a felújításnál már én rendezhettem újra a darabot a PMS-nek. Sőt, egy alkalommal még a felnőtt női főszerepbe is be kellett ugranom!
Az Álarcosbál egy félárva kislány története, aki a háború árnyékában született. Megható történet a felnőtté válásról, a családról, az elengedésről és a gyermeki bölcsességről.
Egyetemi osztálytársam, Szemenyei János írt hozzá gyönyörű szép zenéket és egy romantikus duett erejéig Pálfalvy Attila is csatlakozott az alkotócsapathoz a Sorsom a magány című dallal, amiből ebben az egyvelegben is hallhattok egy kis részletet.
Remélem még sokáig játszhatjuk az Abigélt. De Szabó Magdát olvasni is kell! Nem csak azért mert kötelező vagy mert büszkék lehetünk rá, hanem azért is... mert egyszerűen jó! :-)
