Nem vagyok rá büszke, de be kell vallanom, hogy Scrooge története az emlékeimben nagyon sokáig összefolyt Twist Olivér sztorijával. London, szegénység, kisgyerek, mogorva bácsi – nagyjából ezek maradtak meg a fejemben.

Isten pénze a Budapesti Operettszínházban

Aztán, amikor 2014-ben a színház elővette a darabot, újból elolvastam Dickens Karácsonyi ének című művét, ami az Isten pénze musical irodalmi alapját képezi. És felnőttként egészen más hatása volt rám. Ma már nem keverném össze a két történetet! Karácsony táján sokszor előkerül ez a darab, ahogy idén is ezt játsszuk az színházban. Ennek apropóján szeretnék megosztani Veletek pár gondolatot.

Színésznőként minden este az a feladatom, hogy felhívjam magamra a figyelmet. Hiszen csak akkor tudom átadni annak az adott karakternek a gondolatait vagy tudok reagálni egy adott helyzetben, ha figyelnek rám. A színháznak rengeteg eszköze van erre. A zenés műfaj előszeretettel kényezteti az érzékeket, hatni akar minden szinten. Ezért veti be a díszlet, jelmez, koreográfia és számos egyéb látványelem arzenálját. Egy jó előadásban mindez elősegíti és felemeli a színész munkáját, aki a leginkább érzelmekre ható eszközökkel dolgozik: a szöveggel, énekhanggal, egyéniséggel.  Közben persze ez egy nagy társasjáték, mivel folyamatosan figyel a partnerekre, kontrollálja a külső ingereket (hiszen, ha nincs ez a kontroll simán rosszkor lép le a forgóról vagy nem veszi észre egy összetört pohár darabjait stb.) és emellett figyeli a saját belső világát, amit folyamatosan szinkronizálnia kell a külső körülményekkel. Nem egy egyszerű feladat. De nem azért írtam le mindezt, hogy „sajnáltassam” szegény színészeket, akiknek ilyen keményen kell koncentrálniuk. Hiszen ez az ár, aminek a jutalma is hatalmas (és most sajnos nem a gázsikról beszélek :-) ).

Az életben sem kevésbé fontos a figyelem. Illetve így kéne hogy legyen!

Földes Tamás és Szabó P. Szilveszter az Isten pénze c. előadásban

Az ünnepek táján sokszor előkerül ez a téma, de mégsem lehet eléggé felhívni a figyelmet arra, hogy mennyire nem figyelünk! Sem a környezetünkre sem önmagunkra. Aki autóban ül ugyanúgy tapasztalja ezt, mint aki biciklire pattan vagy éppen  tömegközlekedik. Számomra megdöbbentő, hogy milyen kevés emberen veszem észre, hogy érdekli az, hogy az utazással egy közösség részévé vált, ahol nem csak az egyéni érdekek érvényesülnek. Ahogy például számomra természetes, hogy későn este nem zajongok a lakásomban, hiszen élnek körülöttem mások is. Nagyon ritkán vagyunk valóban egyedül. Nem véletlen, hogy olyankor tudunk igazán kikapcsolni. A folyamatos figyelem rengeteg energiát emészt fel, de nem kikerülhető. Kevés energiát szánunk rá. Én igyekszem, de persze sokszor nekem sem sikerül. Vagy éppen a hozzám legközelebb állóknak jut belőle a legkevesebb, de azért próbálkozom. Azért is furcsa, hogy ennyire kezd kiveszni a figyelni akarás avagy az odafigyelés természetessége, mert mindeközben minden ember vágyik a figyelemre! Mindenkinek szüksége van rá. A szeretet is a figyelem egyik legnemesebb formája. Rengetegen elvárják az odafigyelést; megkövetelik, ha kell! Pedig ez egy olyan dolog, ami természetes, ha valaki kiérdemli. Akár a tetteivel, akár a saját figyelmével. Keressük a harmóniát és ehhez a mérlegnek egyensúlyba kell kerülnie. Nem kaphatok, ha nem adok semmit. És fordítva is igaz. Senkitől nem várható el, hogy folyton csak adjon. De rengeteg konfliktus, felesleges szóváltás, beszólás, közlekedési dugó vagy családi tragédia megelőzhető lenne egy kis figyelemmel.

Szerényi Lászlóval az Isten pénze c. előadásban

Azt kívánom mindenkinek, hogy ezen a karácsonyon is (!!!) kapja meg azt a figyelmet, amire vágyik. És legyen körülötte sok olyan ember, akire szívesen odafigyel. És persze, amikor megnézi az Isten pénze előadást, akkor hagyja hatni az érzelmeket, amik rá zúdulnak. Igen, szentimentális történet és mégis óriási igazságot hordoz! Az emberi kapcsolatokat, a szeretetet semmi sem pótolja. És egy kis odafigyelés igazán nem kerül sokba, mégis rengeteget tud jelenteni!

Én is köszönöm az egész éves figyelmet, mind a színházban, mind a közösségi oldalakon! :-)