Be kell vallanom, nem ért még el teljesen az a sokkhatás, amit a negyedik iksz betöltése jelent, mert volt, ami sokkal jobban lekötötte az értelmemet és érzelmeimet.

Hétfőn (12.04) este, az első koncert előtt annyira izgultam, hogy azt leírni nem lehet! Csodálatos magyar nyelvünk úgy mondja, hogy „majd’ kiugrik a szíve a helyéről”. Én éppen, hogy vissza tudtam tuszkolni az enyémet. Igazi premieres előadás volt, hiszen addig az estéig a résztvevőkön és a stábon kívül még nem látta egyben senki a műsort. Számomra is teljesen újak voltak a reakciók, az átkötő szövegek alakulása. Sőt, az első részben egy kis technikai malőr is nehezítette a dolgomat, mert rosszul állítottam be a füles kontrollom hangerejét (meg is tanultam egy életre :-) ). De mindezek ellenére úgy éreztem, hogy jól sikerült.  Az este után rengeteg pozitív visszajelzést kaptam, nem beszélve a Főigazgató Úr szavairól!  Aztán még hajnali háromig ünnepeltem – mert ugye mégiscsak születésnapom volt! :-)

Másnap reggel tízkor a szinkronban állva azért nem mondom, hogy nem fordult meg a fejemben a gondolat, hogy én biztosan nem vagyok normális! De hát a sorozat nem áll meg és Verocska sem, úgyhogy este várt a második koncert. Már sokkal magabiztosabban vágtam neki, és hiába voltam fáradt – vagy tán éppen azért – ismét nagyon élveztem az estét. Az eleje izgalom után abszolút el tudtam engedni magam és felszabadultan énekeltem és játszottam, immár másodszorra! :-)

Csupa olyan számot énekeltem, amit nagyon szeretek. Csupa olyan dologról beszéltem általuk, amik számomra nagyon fontosak.  Felszabadító érzés volt kicsit kilépni a jelmezek mögül. Rengeteg kétség, küszködés, nevetés, lélekemelő pillanatok és folyamatos fent-lent jellemezte a felkészülési időszakot.  Igazi érzelmi libikóka! De hát, ilyen maga az élet! :-)

Arra voltam a legkíváncsibb, hogy ezek a dalok és gondolatok olyan erősen hatnak-e a hallgatóságra, mint rám? Tartottam kicsit attól, hogy a kevésbé ismert dalokat hogy fogadja a közönség. Vagy éppen mennyire működnek a saját dalszövegeim és az a felépítés, amit kitaláltam. Számomra a koncert sikere ezekre a kérdésekre pozitív visszaigazolást jelentett.

És borzasztóan boldog vagyok, hogy igenis van létjogosultsága annak, hogy egy színész-énekes önmagaként, álarcok nélkül beszél, a színház és zene nyelvét használva.

Hosszú idő óta ez volt az első alkalom, hogy egy egész estét betöltöttem! :-) De remélem ez valaminek a kezdete és még számos alkalommal (vagy inkább számtalanszor :-) )  átélhetem ezt az érzést és sok emberhez eljuttathatom ennek az estének az élményét!

Az életben olyan ritkán érezzük azt, hogy valami teljesen komplett. Hogy nincsen hiányérzetünk. Ez persze nem is baj, hiszen ez hajt előre bennünket! Mégis fontos megélni azokat a pillanatokat, órákat, estéket, amik megajándékoznak minket a teljesség élményével. Számomra ez a két este ilyen volt. És így lett komplett. :-)

Köszönöm mindenkinek, aki eljött és persze a „játszótársaimnak” is!

Úgyhogy most a fáradtságon kívül (merthogy azóta folyamatosan felújító próbák és előadások vannak) csak boldogságot érzek! Egy boldog negyvenes!!! Lehet, hogy ez nem is ellentmondás?! :-))))